Helyes a csöndben maradás is

Rendkívül nehéz helyzetet jelent a gyermekvédelmi törvényről beszélni reklámszakmai szempontból, hiszen egy mélyen átpolitizált témáról van szó. Egy kommunikációs csapdahelyzetben vagyunk: a törvényt bár közös név alatt hozta meg a Parlament, annak eltérő elemeit külön-külön vitatni nagyon nehéz. Semmiképpen sem szeretnék abba a gyanúba keveredni, hogy számomra a gyermekvédelem nem lenne fontos: jómagam fiatalkoromban még a törvényesség határait átlépve is küzdöttem a Pedofilkommandó alapításával azért, hogy szigorodjanak a vonatkozó szabályok.

A kérdéskör ráadásul a szakmaiakon messze túlmutatóan magánvéleményeket hoz felszínre. Nagyon nehéz hideg, reklámszakmai érveket hozni egy olyan témában, mely a fiatalkorúak nemváltását érinti. Mint magánszemély, élve a véleményalkotási szabadságommal, ellenzem, hogy 18 éven aluliaknak a nemváltást propagálják. Ettől persze még nem kell szeretnek a törvényt, ha pontatlan volna, hiszen a jogszabályoknak egyértelműeknek kell lenniük. A törvényszöveg szerint akkor kerül úgynevezett V. kategóriába egy műsorszám, ha az „alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérésnek, a nem megváltoztatásának, valamint a homoszexualitásnak a népszerűsítése, megjelenítése, illetve a szexualitás közvetlen, naturális vagy öncélú ábrázolása”. Ezeket 18-as korhatárkarikával kell ellátni.

A feltétel itt tehát a meghatározó elem, emiatt a médiában megjelent aggodalom például a Harry Potter-filmek „betiltása” kapcsán szintén túlzó. És itt állunk egy csapdahelyzet közepén: egy módosító csomagba beletesznek ideológiai elemeket, melyekre aztán a közéleti válaszadás erős fölháborodással jár. Ez egy méhkas, amelyet nehéz szakmai alapon megközelíteni. Lelkiismereti okokból szeretném leírni, miért nem támogattam, hogy a szakmai szövetségek a törvénytervezet ellen kiálljanak.

A hétvégén a Magyar Reklámszövetség kiadott egy tiltakozó közleményt, amelyben nehezményezik, hogy „összekapcsolták a szövegtervezetben” a pedofíliát és a homoszexualitást. Ez az összekapcsolás nem látható a fent említett törvényi részben, de a közlemény nyilvánvalóan arra vonatkozik, hogy egy törvénymódosításban kezelik a kettőt, ez pedig értelmezhető megbélyegzésnek is.

A kritika és kiállás érthető, de ez nem szakmai, hanem lelkiismereti és politikai érv. Ha két külön törvénytervezetben szerepelne a gyermekvédelem egyéb elemei (például a nemváltás kommunikációja) és a homoszexualitás, akkor az MRSZ elfogadná?

A közleményhez csatlakozott többek között az IAB, a Magyar Lapkiadók Egyesülete és a MAKSZ is. Én mégis azon az állásponton voltam, hogy bár magánvéleményünk lehet, szerintem szakmai szövetségeknek az említett kiálláshoz szigorúan szakmai alapon nem szabad csatlakozniuk. Ez nem a törvénytervezet támogatását jelenti, csupán azt, hogy míg az MRSZ azt írja, hogy fontos a reklámok „sokszínűsége” és a „tolerancia”, addig én azt mondom, hogy ez nem szakmai álláspont, hanem politikai és filozófiai. Ezért azt gondolom, ez az állásfoglalás nem szakmai, hanem politikai, aminek ilyen módon nincs helye reklámszakmai vitákban.

Azért szerettem volna ezt a magánvéleményemet nyilvánossá tenni, mert nem szeretném, ha két pártra szakadnánk ebben: aki hangosan ellenzi a mellét verve, meg aki csöndben marad, emiatt azt gondolják, politikai okok vezetik. Kétszínűnek tartom, hogy multinacionális vállalatok piaci mérések után a homoszexuálisokat eszközként használhatják (mert a Coca-Cola Love is love kampánya szerintem szimplán kiárusítása egy közösségnek), és soha, egyetlen szakmai közösség sem emelte föl a hangját, hogy ne züllesszük le a közéleti kérdéseket, ne monetizáljuk őket.

A homoszexualitás reklámokban való megjelenését helyteleníteni tehát nem feltétlenül homofóbia, sem nem csupán gyermekvédelem, hanem ugyanolyan érzékenység lehet, mint más csoportok védelme. Az új törvény mögött meghúzódó logika viszont valóban nem ez. Ezért jogosan lehet ellenezni politikai és világnézeti alapokon. Szakmai szempontból viszont ez alkalom arra, hogy vitát indítsunk a cause marketing etikai határairól: felhasználhatók-e sérülékeny csoportok piacszerzésre, illetve milyen keretek között helyes, ha márkák politikai síkon fogalmaznak meg üzeneteket.

a szerző marketingszakember