A YouTube jelenleg a legnépszerűbb videómegosztó oldal, ez azonban nem jelenti azt, hogy ez így is marad. Felmérések szerint a közösségi média már idén lenyomhatja a Google szolgáltatását.

Marketingesei elmondása szerint nem volt könnyű dolga a Philipsnek, amikor új elektromos borotváit új vásárlókhoz akarta eljuttatni. Úgy döntöttek hát, hogy egy komplex videós kampányt indítanak, amelyben a felhasználók maguk alakíthatják a történetet.

Nem létezik olyan recept, amit követve kifőzhetnénk egy halálbiztos víruskampányt – a legjobb ötlettel is befürödhetünk, míg a leginkább vírusos tartalom akár véletlen műve is lehet. Vannak azonban szempontok, akire ha nem figyelünk, biztos a kudarc.

Az elmúlt években a közösségi média piacát egyértelműen a Facebook dominálta, mára azonban más hálózatok is elérték azt a szintet, hogy megéri marketingcélra befektetni olyan kampányokba, amelyek kifejezetten ezeket a platformokat célozzák meg.

Egy olyan reklámnak, amelynek egy a YouTube-on lejátszott videó előtt csak néhány másodperce van felkelteni az érdeklődést, értelemszerűen kiemelkedőnek kell lennie. De hogy lehet, hogy a közösségi médiában még a közönségkedvenc videóknak is csak igen kis hányada lesz sikeres?

Ideje tudomásul vennünk azt, hogy a Twitter-generáció felnőtt és már vásárlóképes – annak, aki viral tartalmat akar gyártani, másodpercek alatt kell megnyerni a felhasználót, mert több esélye nem lesz.

Az irodalomban vagy a filmművészetben nagy hagyománya van annak, hogy a legnagyobb csavart mindig a végére tartogatjuk. Ha egy kétórás film végén a moziban olyat mutatunk a nézőnek, ami az egész művet átértékeli, és ezt másoknak is elmeséli majd, valószínűleg sikerült egy jó filmet készítenünk. Ha azonban egy legfeljebb pár perces, marketingcélokra készített videónak a végére tartogatjuk a legnagyobb húzást, könnyen pórul járhatunk.

Ha egy több perces reklámvideót készítünk, talán elegendő az elején egyetlen figyelemfelkeltő motívumot beilleszteni – ha megfelelő tartalmi elemeket alkalmazunk, célközönségünk nagy része így is velünk marad majd addig, amíg a videó el nem éri a konklúziót. Ha azonban reklámot készítünk, ráadásul azt a YouTube-on akarjuk pre-roll formában népszerűsíteni, akkor már az első másodpercekben mutatnunk kell valamit.

Felejtse el, mit akart nézni eredetileg

Ez üres bölcsességnek hangozhat, azonban már egy 2010-es felmérés szerint is a felhasználók ötöde kattintott el egy videóról mindössze 10 másodperc után, ha nem találta azt eléggé érdekesnek, s ez a szám egy perc után 44 százalék fölé kúszott. Az arányok az eltelt időben nem javultak – ha mutatni akarsz valamit, kétségtelenül az első másodpercekben kell ezt megtenned. Más felmérések szerint ma már egyes videóknál 94 százalék is lehet azok aránya, akik átugorják a reklámokat, s a felhasználók legalább fele rendszeresen így tesz.

A YouTube pre-roll mára megszokottá vált, a felhasználók gyakorlatilag rutinszerűen kattintatnak rá a kötelező másodpercek letelte után a skippelésre – ha azt akarod, hogy ne így tegyenek, már öt másodperc alatt valami teljességgel szokatlant, figyelemfelkeltőt vagy akár sokkolót kell mutatnod. Nem kell mást elérned, csak azt, hogy a felhasználó egyszerűen elfelejtse, milyen videót is akart megnézni, mert helyette a tiédet érdekesebbnek találja.

Egy egyszerű trollkodásnak induló weboldal is terjedhet vírusként – sőt, annál nagyobb esélye van rá, még ha végül akkora forgalmat is generál, hogy kegyelemért könyörög majd az, aki alapította.

Ha valamilyen vírusos tartalmat akarunk megosztani, alapvető, hogy célközönségtől függetlenül, szinte válogatás nélkül kattintsanak rá és osszák meg az emberek. A reklámszakmában, online marketingben a téma szakértői vért izzadnak, hogy valamilyen  tényleg viral tartalmat hozzanak létre, pedig olyanoknak, akik nem is szándékuk, ez ösztönszerűen sikerülhet.

Mathew Carpenter, a ShipYourEnemiesGlitter.com tulajdonosa a saját kárán tanulta meg, hogy a trollokra csak akkor lehet üzleti modellt alapozni, ha az ember alaposan fel van készülve a rohamra.

A trollinvázióra lehetetlen felkészülni?

Carpenter szolgáltatásának lényege, hogy egy jelöletlen, feladó nélküli borítékban nagy mennyiségű csillámport küld annak, akinek azt online címezzük – ennél egyszerűbb már szinte nem is lehetne. A küldeményt, ahogyan a weboldal neve is sugallja, elsősorban haragosainknak küldhetjük, hiszen akinek volt szerencséje hozzá, tudhatja, hogy a csillámportól szinte lehetetlen megszabadulni.

És mindezt a weboldalon alig 9,99 dollárért, azaz kevesebb, mint 3000 forintért tehetjük meg. Igazán csekély összeg, hogy ellenségeinknek – vagy akár barátainknak – egy meglepő és bosszantó ajándékot küldjünk.

Az egész olyannyira egyszerű, olcsó, ördögi és persze veszélytelen, hogy alig 24 órával a szolgáltatás elindítását követen maga Carpenter volt az, aki elkezdett kegyelemért könyörögni. Oldalát ennyi idő alatt a Facebookon 80 ezren osztották meg, egymillióan keresték fel, és maga Carpenter volt az, aki Twitteren bejelentette, hogy ennyi volt, nem kér többet az ötletből. Csak elképzelni lehet, hogy annak a srácnak, aki úgy gondolta, jó ötlet egy rendkívül egyszerű szívatási módot egyszemélyes szolgáltatásként az egész internet elé tárni, milyen útja lehetett a postára azzal a valószínűleg több ezer, csillámport tartalmazó levéllel.

Egy ügyes húzás

Aztán kiderült, hogy a sztoriban van még egy csavar. Carpenter nagyon is szándékosan ért el ekkora sikert – mint azt utólag felfedte, jó ideje kísérletezett már azzal, hogy milyen technikák lehetnek hatékonyan a vírusmarketingben, és a jelek szerint abban talált rá a saját megoldására, hogy az emberek szeretik megszivatni egymást. Bár a lakása saját bevallása szerint valóban soha többé nem lesz csillámpor-mentes, szolgáltatását egyetlen hét után 85 ezer dollárért adta el, egy csapásra meggazdagodva egyetlen jó ötletből.

 Forrás: http://www.entrepreneur.com/article/241839 

Van egy-két olyan szakma, ahol nem kellenek hangzatos marketinges szövegek ahhoz, hogy megtaláljuk a számunkra megfelelő szolgáltatót. Egy ilyen szakma a fotós szakma is, ahol elsősorban a képek adják el a fényképészt.

No de mi van akkor, ha az átlagos szem nem látja az adott kép hibáit, nem tudja, miért nem jó a kiégett fotó, az árnyék az arcon vagy nem veszi észre, hogy a fókusz nem ott van, ahol lennie kell?

(A bal oldali fotó ennek tökéletes példája, noha a téma alapján ezt egy cuki fotónak gondolnánk.)

A DSLR (tükörreflexes) fényképezők széles skálája között régóta vannak olyan – úgynevezett belépőszintű – kamerák, amikhez már bárki könnyen hozzájuthat. Egy ilyen géphez – alap objektívekkel együtt, táskával, pótakksival – max. 200ezer Ft is elég a kasszából.

Ennek köszönhetően sajnos már az is fotósnak vallja magát, aki beszerez egy ilyen eszközt, elolvassa a használati útmutatóját, esetleg letölt egy kezdők számára készült digitális fotóskönyvet. Ez ugyan még mindig nem elég ahhoz, hogy belőle jó fotós is legyen, hiszen kell hozzá néminemű kreativitás is.

Ekkor még csak a saját ismeretsége körében hirdeti magát, ingyen vagy minimális összegért vállal el fotózásokat hangzatos marketinges dumával, mondván, hogy ő bármit le tud fényképezni.
A facebook-os nevében, vízjelében már ott van az „XY Photography”, ami sok esetben egyáltalán nem megalapozott. A kezdő fotós úgy gondolja, hogy ez már elég marketing ahhoz, hogy kitörjön a tucatfotósok köréből.
Holott a fényképész legfőbb marketing stratégiája – ami egyébként más szolgáltatás értékesítés esetén is fontos – a munkáinak a publikálása kell, hogy legyen, rizsa nélkül. Ehhez minimum egy honlappal kell rendelkeznie, ahol ír magáról pár szót a bizalom elsődleges kialakításához és megmutatja, mire képes, mivel dolgozik és eddig kiknek fotózott. Ezt kiegészítheti szakmai hozzászólásokkal, oktatóvideók készítésével vagy akár blog létrehozásával is. Esetleg ügyfelei véleményét is feltöltheti, névvel együtt.

Sok olyan cég, vagy laikus személy van, aki ezeket nem veszi figyelembe, nem jár utána, nem, vagy csak felületesen nézi meg a hevenyészett, összetákolt honlapra feltöltött fényképeket.
„Olcsón dolgozik, jó lesz ő is, szépek a fotói, ilyen biztosat nem tudnék csinálni és különben is, az ismerősöm ismerőse, tehát rossz már nem lehet.”- gondolják.

Ezért ha valóban jó fotóst, időtálló képeket szeretnénk és olyanokat, amiket büszkén mutogathatunk ismerőseinknek abban a tudatban, hogy fotósunk valóban jó munkát végzett, akkor járjunk utána, ne a szövegnek higgyünk, hanem a képeknek, mások véleményének és a referenciamunkáknak.

És tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket:

-          Hajlandó vagyok-e kicsit többet fizetni azért, hogy biztosan jó fotóim legyenek?

Ha erre nemleges  a válasz, akkor bízunk abban, hogy valóban olyan fotóst fogunk találni, aki nem csak olcsó, de valóban jó is.

-          Milyen referenciái vannak, milyen régről vannak referenciái?

Egy fotós a referenciáin keresztül adja el magát. Hiába olvasunk a honlapján litániákat, a fényképek nem hazudnak. Minél több referenciamunka van az oldalán, annál biztosabb, hogy nem ma kezdte a szakmát. Ne átalljunk kikérni mások véleményét is róla!

-          Meg akarom-e bízni a tárgyfotóst az esküvőnk fényképezésével?

Nagyon ritka az az eset, amikor egy profi fotós MINDENT le tud fényképezni ugyanolyan maximalizmussal. Témák szerint érdemes fotós választanunk. Pl. épületfotózáshoz épületfotóst, termékfotózáshoz tárgyfotóst, portréfotózáshoz portréfotóst.

-          Milyen felszereléssel dolgozik az adott fényképész?

Egy profi fotós nem titkolja a drága felszerelését, így az megtalálható bárhol. Ha mégsem, kérdezzük meg tőle nyugodtan, büszke lesz, ha elmondhatja.

-          Van-e a fotósnak más, állandó munkája?

Ha igen, akkor leginkább hobbiból fotózik. Nincs ideje magát tovább fejleszteni és a retusált fotókra is bizony sok esetben várnunk kell. Ha a munkájának több mint 60%-a fotózásból áll, de mellette grafikus, szövegíró vagy más kreatív munkája van, már piros pontot érdemel.

-          Szán-e időt a megrendelőre?

Egy fotós, mint minden más kreatív szakember, információk beszerzése után (brief) tud olyan munkát kiadni a kezéből, ami ügyfele elképzeléseihez a legközelebb áll. Ezért egy személyes találkozó során sok kérdést tehet fel – munkától függően. A találkozó során ráadásul kiépülhet az a bizalom is, ami az egyik legfontosabb, főleg akkor, ha személyesebb fotózásról van szó.

-          Mennyire ismert név a szakmában?

Itt már sajnos sok fotós átesik a ló túloldalára, hiszen a különösen elismert fotósok már bizony megkérik az árukat.  Ha nekünk fontos az, hogy ki készítette a fotókat, mehetünk hozzájuk is, de ha ehhez nem ragaszkodunk, a korábban felsorolt pontoknak megfelelő fotóst is találhatunk valóban profi fotókkal, kedvezőbb áron.

Összegezve tehát, amikor az ismerős fotósok áránál magasabb árajánlatot kapunk, az nem feltétlenül azért van, mert a drágább le akar húzni minket vagy sokat fizet a marketingjére, hanem azért, mert azt profizmusa tudatában teszi, meg kell keresnie az eszközparkjának az árát (egy ilyen befektetés több millió Ft is lehet) és időt szán nem csak magára az ügyfélre, a fotózásra, hanem az azt követő utómunkára is. És mint minden szolgáltatás esetén, itt is csak utólag derül ki, hogy jól döntöttünk-e.

Tegnap arról írtam, hogy kommunikációs hibát követett el a Music Fm, amikor nem tette egyértelművé, hogy nem volt pénzügyi érdeke a Lights Off partijában, és nem járt élen a kárenyhítésben. Ma azonban telefonon sikerült beszélnem a Music Fm vezérigazgatójával, Kiss Anikóval, aki elmondta, hogy több dologban tévedtem.

Manapság minden vállalatnak szüksége van egy tökéletes marketingstratégiára, miközben a piacon a legtöbb dolog egy kaptafára készül. Egy telített piacon egy kis költségvetésű vállalkozásnak olyan stratégiára van szüksége, ami kiemeli őt a tömegből, miközben a kis költségvetésének köszönhetően egy nagyobb vállalattól csak egy tucatstratégiát kaphat.